Pályakép vert érmektől anti-érmekig

· Az utolsó száz évben az éremművészet műfaji megközelítése nagy változásokon ment keresztül. A hagyományos vert érmektől kezdve a már plasztikai értékkel is bíró öntött érmeken át mostanságra az egyre változatosabb anyagokat felhasználó, vegyes technikájú vagy szerelt darabok jelentik az érmet. Kevés művészről mondhatjuk el - ide tartozik ifj.Szlávics László is -, hogy munkássága nem egész két évtized alatt végigjárta a fejlődésnek az imént vázolt útját, és minden állomáson az éremművészet szempontjából emlékezeteset alkotott. Az 1959-ben született művész elsősorban érmésznek tartja magát. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1977-ben érettségizett, majd művészeti tanulmányait magánúton folytatta apja, Szlávics László ötvös és szobrász, illetve Makrisz Agamemnon szobrászművész irányításával.
· Apjától örökölt szakmai igényessége - ami különösen az anyagkezelésben, a technikák ismeretében nyilvánul meg - már fiatalkori zsengéin - mint például lemezdomborításain - nyomot hagyott. A lemezzel való bánásmódot is otthon tanulta, és hamar birtokába jutott annak a képességnek, hogy a formákat negatívba lássa. Makrisz az 1980-as évek elején korrigálta, ugyancsak Ő hívta fel a figyelmét az éremre. Ekkor kezdett el érmet vésni - elsősorban portrékat - a negatív formákban való gondolkodás jegyében.