· E korai gipszbe vésett darabjai a technika által is meghatározóan, leegyszerűsített, ezáltal hangsúlyos formákból építkező kompozíciók. Petőfi, Renoir, Liszt, Tolsztoj arcmásain a hasonlatosság elérésére kevés eszköz állt rendelkezésére, de azt a keveset az ábrázolt személy fő jellemzőinek szolgálatába állította. Rövid idő múlva - apja kezdeményezésére - a gipszet acéllal váltotta fel. A magyar érmészetben az acél negatívba vésésnek hagyománya van, de a jó szemet, biztos kezet követelő technikát manapság - művészi szinten - kevesen alkalmazzák. A korábbi, gipsszel való munkálkodás tanulságai alapján állatok - elsősorban madarak - kerültek ki a keze alól. A kevés, de jól megválasztott formát alkalmazó stílust most is a technológia, továbbá a kis méret határozta meg, ezeknek az alkotásoknak a verése ugyanis kézzel történt, és a kézi verés behatárolja a méretet. A 30-40 mm-es darabokon a másik gyakorta megjelenő témakört a magyar történelem nagy alakjainak - Mátyás királynak, Széchenyinek, Deáknak ábrázolásai jelentik.
· Az 1980-as évek közepén sajátos hangvételű bibliai jelenetek és figurák tűntek fel érmein. Szent Kristóf, Szent György, Háromkirályok, Golgota című kompozíciói ugyancsak kevés elemből épülnek fel, s a formákat vékony, rajzos vonalak határolják. E tiszta, áttekinthető, szinte légies stílus összhangban van a témával. A téma és a megjelenítés módjának szerencsés kapcsolatát mutatják a szintén grafikus modorban készült, sportoló fiatalokat, táncoló lányokat