ábrázoló darabok. Az 1986-os év igen termékeny volt. Ekkor készült a Soproni Érembiennálén is bemutatott "Nagy magyar festőművészek", továbbá az "Aradi vértanuk" című sorozat, valamint magyar írókat, költőket ábrázoló darabok (Madách, Kölcsey, Berzsenyi) - a már ismertetett formában.
· A vert érmek területén szerzett tapasztalatok összegzése 1987-88-ra esik. Az akkor készült - finom mozgású nőalakokat, afrikai állatokat, gyakran madarakat ábrázoló érmek egy részét ezüstből és - szokás szerint - kézi veréssel állította elő. Innen e darabok sajátos megjelenési formája: az érmeket körülvevő szél repedezett volta. Az ezüst színe, a finom formák, a kiegyenlített kompozíciós rend, a verésmód igen hangulatos és artisztikus darabokat eredményezett (Tornászlány, 1987; Gepárd, 1988; Skarlát íbisz, 1988).
· A művészt 1987 körül egy új eljárás foglalkoztatta, nevezetesen a puha agyagba nyomott formákból kialakított érem problémája.
E módszert tulajdonképpen nem ekkor alkalmazta először, a Csodaszarvas-t jóval korábban, már 1981-ben, a Folyópart-ot
pedig 1983-ban készítette, de a lenyomatos érmek az 1980-as évek második felében váltak gyakoribbá munkásságában (Tengerpart,
1987; A költő emlékére, 1987). Ezen eljárás során először egy
textúra - leggyakrabban háló - lenyomata készül el, majd konkrét tárgyak - mint például érem, csiga, növényi részek, csavar, szerszám stb. - következnek, az alkotói folyamat tehát ez esetben is egy